Újdonságok Zsuzsiról

Néhány napja anya visszavitte az állatkereskedésbe Bambit. Kicsit bántott, mert aranyos nyuszi volt, de én úgy gondolom, hogy nekem minden nyúl aranyos, és mindegyik szerethető, számomra még Zsuzsi is.
Róla is akarok írni.
Kiderült a neme... Nem tudom, meglepő-e, vagy sem, minden esetre örülök neki.
A napokban furcsa dolgokat vettem észre. Mikor benyúltam hozzá, először is kiadta azt a fura, sírós nyüszögést magából, és egyszer-kétszer azt vettem észre, hogy... dobbantott! Azt pedig a bak nyulak szokták csinálni. Mikor a szobában rohangált, akkor is láttam egyszer dobbantani. Eléggé elkeserített, mégis mit kezdek én két bak nyúllal, egyiktől sem lesz kisnyuszi. :( De ez legalább megmagyarázná, hogy miért eszik Zsuzsi annyira sokat. Háromszor annyit eszik, mint Pamacs.

Aztán hazajöttem egyszer suliból és anya azt mondta, elvitte valami ismerőseihez Zsuzsit, akik értenek a nyulakhoz, és megmondták, fiú vagy lány. Nos,...
Lány!! Nagyon örültem neki, az viszont aggasztó, hogy miért nem hagyja magát, mikor összeteszem egy bak nyúllal. Talán nem akar kisnyuszikat? Lehetséges.

Ma meg anya azt mondta, hogy Zsuzsi csak akkor olyan ideges, ha éhes. Nem tudom, hogy lehetséges-e, mert nekem már van olyan tapasztalatom, hogy fel-alá rohangált akkor is, mikor még volt elég kajája. Én remélem, hogy igaza van, szeretném, hogy így legyen, de félek, hogy most szimplán csak jó időszaka van, a nyulaknál is van ilyen, gondolom.

Most viszont megyek olvasni a Burok című könyvet, a világonazegyiklegjobb!! <33
Byebye ~ *Dorii.

Kezdetek

Az első nyuszimat, Pamacsot tavaly karácsonykor kaptam. Talán furcsa, mert nyulat inkább húsvétkor szoktak venni az emberek, de nálunk ez nem így történt. Pamacs körülbelül egy hónapos lehetett, nagyon kicsi, mint egy hógolyó.

Íme egy kép róla:

Eleinte a szobámban tartottam őt, függetlenül attól, hogy a ketrece elég nagy volt. Jól esett, hogy ott volt velem, hogy nem voltam sose egyedül, mikor a házimat írtam, és bármikor ott volt "kéznél", kivehettem és nyúzhattam egy kicsit.

Az alapvető baj az volt, hogy ő nappal valamennyire kipihente magát (mert hát nem volt sok dolga, egész délelőtt csak üldögélt, míg én az iskolában voltam), és éjjel szinte ugyanannyira aktív volt, mint bármikor máskor. Nap közben nem zavart hogy kaparászott vagy rágcsálta a rácsát, de ha hajnalban erre kelek, az meglehetősen bosszantó tud lenni.

Elvoltunk így egy darabig, aztán már éjszaka nem csak ilyen motoszkáló zajt csapott, hanem fel-alá rohangált a ketrecében. Ez pedig nem csak, hogy nagyon hangos volt, hanem még a forgácsot is a ketcerren kívülre juttatta, így gyakran kellett összeszednem utána.

Így végül mára már (a másik két nyusszal együtt) a garázsban laknak, ami azért is jó nekik, mert szörnyen melegük van benn a házban, főleg a nagy téli bundájukban. Tavaly még Pamacs elvolt itt, mert nem volt vastag szőre, hiszen akkoriban született; most viszont már sokkal dagadtabbnak tűnik, mint alapból. Neki is jobb ott, ahol nem sül meg.

Nappalra pedig ki szoktam rakni őket a teraszra, bár mostanában annyira nem lelkesedem ezért az ötletért, mert eléggé fúj odakinn a szél, és nem akarom, hogy megbetegedjenek. Egyelőre tanácstalan vagyok, mert azért az egész telet nem tölthetik a sötét garázsban, és ki kéne találni valamit, de nem tudom, mi lenne a megfelelő.

Azért a teljesség kedvéért a legalapabb alapinformációk Pamacsról:

Neve: Pamacs (ha esetleg nem lenne nyilvánvaló).

Született: kb. 2010. november 24. (nem pont akkor, ez egy hónappal karácsony előtt van, én ilyenkor tartom neki a szülinapját, még ha lehet, hogy korábban is jött világra).

Neme: bak.

Szőre színe: fehér.

Szem színe: sötétkék (ami azért különleges, mert a fehér nyulak szeme általában piros).

Étkezési szokása(i): nos, a három nyuszi közül talán ő eszik a legkevesebbet. Nem mondom, hogy válogatós, mert nem az. Néha, mikor szedek egy marék füvet, van, hogy csak ő nem kér belőle - de például tegnap pedig a jégsalátából kiszedett répaszeletet csak ő ette meg. Inni sem iszik annyit, neki elég lenne csupán 3 (vagy még több) naponta cserélni a vizét és feltölteni az etetőjét, de a másik két nyúlhoz amúgy is kimegyek, úgyhogy tök mindegy.

Szobatisztaság: igen, szobatiszta, méghozzá minden szoktatás nélkül. Egyszerűen, magától. van egy műanyag vécéje, gyakorlatilag takarításkor csak azzal van dolgom, nagyon lerövidíti a "Nagy-Heti-Nyúltakarítás"-időtartamát.

Jelleme: nagyon különleges ilyen szempontból (is). Van, hogy kedves és érdeklődő, mikor kinyitom a ketrecét odajön és megszaglász; máskor viszont az orrával lökdösi a kezem, mondván, hogy "Menj innen!". Hogyha a ketrece tetején zörgök egy kicsit, két lábra áll, és kíváncsian lesi, mi is van ott. Nem egy félős állat, de nem is izeg-mozog állandóan. A helyét nagyon szereti, ott igazán jól érzi magát; ha kinyitom a ketrecét, akkor kijön onnan, de egy idő után vissza is megy. A házat szerintem valamennyire ismeri, legalábbis a földszint egy részét. Egy időben sokszor elengedtem őt, hadd szaladgáljon, valamennyit biztos megjegyzett belőle.

Én úgy gondolom, hogy Pamacs majdhogynem tökéletes háziállat, igazából olyan nagy problémám sosem volt vele, mint szegény Zsuzsival, róla holnap vagy legalábbis az elkövetkező néhány nap folyamán valamikor biztosan írok. Amíg csak Pamacs volt meg nekem, addig nem fogtam fel, de miután a másik két nyulat is megismertem, rájöttem, hogy igazából nagy szerencsém van, hogy egy ilyen aranyos és okos nyulat kaptam.

Néhány kép még róla:

 Itt még a szobámban van, és a méretőből gondolom, hogy karácsony tájékán készült a kép. Már kicsinek is nagyon szép volt. <3

Ez a nappaliban a kanapén van, odavettem magamhoz, de nagyon belemerülhettem a tévénézésbe - ahogyan ő is. :D Mert igen, pont a tévé felé néz, bár kétlem hogy bármit is felfogott belőle, de  hát ki tudja...

...végül is okos nyuszi!

Ez az előző képpel egy napon készült, mert elég érdekes pózokban feküdt miközben én nem is tudom melyik műsort bámultam.

Nagyon aranyos. :)

 Itt is a tévét bámulja, csak éppen másik helyről, ez nyilván kényelmesebb, legalábbis abból ítélve, hogy csomó ideig lustálkodott így.

Ez pedig ugyanaz a póz csak éppen szemből. Lett egy jobb kép is, de per pillanat nem tudtam előásni, csak ezt. Majd rajta leszek az ügyön és feltöltöm.

Első bejegyzés

Kicsit megdöbbentem, mikor rájöttem, mennyi idő eltelte után jutott egyáltalán eszembe, hogy egy naplót vezessek a nyulaimról. Az első (Pamacs) már lassacskán egy éve megvan, és csak ma ötlött fel bennem az a blog ötlete. Természetesen ennek hála durván egy óra alatt összehoztam úgy nagyjából, habár lemaradtam az X-faktor első egy órájáról, de hát nem olyan nagy ügy az...
Most így hirtelen nem tudok sokat írni, pedig ma is történt egypár dolog, de úgy érzem, előbb írok külön-külön a nyuszokról és ami eddig történt velük, minthogy minden előzmény nélkül vágjak a közepébe - aztán holnap meg még az egy hónappal ezelőtti eseményeket szedjem össze... Nem, szépen sorban szeretnék mindent leírni, talán a régi dolgok nem lesznek olyan részletesek, mivel sehova nem írtam le semmit, így csak a saját emlékeimre támaszkodhatok, de valahogyan mindenképpen összehozom.
Szeretnék feltölteni képeket is róluk, és csinálni egy közös "csoportképet", mert ilyet még nem készítettem, bár ideje lenne. Majd most!
Még folytatnám, de egyrészt leírtam amit szerettem volna, másrészt elég beteg vagyok és mennék már ledőlni, harmadrészt javában tart az X-faktor és nézném, negyedrészt pedig hajat is akarok mosni.
Byebye ~ *Dorii.